A Földön élek. Ember vagyok. Férfi vagyok. Európai. Magyarországon élek. Magyar vagyok. Budapesti. 35 éves. Jobboldali konzervatív és liberális. És azért döntöttem úgy, hogy blogot kezdek írni, mert két év múlva választások lesznek. És én a Fideszre fogok szavazni.
Világéletemben érdekelt a politika. Gimnázium alatt még csak érintőlegesen, főleg szüleim, rokonaim, barátaink beszélgetése által, azonban az egyetem alatt már aktívan érdeklődtem, lehetőségeim szerint mind jobboldali, mind baloldali médiumokból tájékozódva. Többször felmerült bennem, hogy esetlegesen párttaggá válok (természetesen a Fideszben), de egy-két jelentkezési lap kitöltésén túl nem jutottam. Így utólag úgy érzem, talán jobb is. Az aktív politizálás terepe nem az enyém. De nem azért, amit sokan közhelyesen emlegetnek, miszerint a "politika mindenkit megront". Én nem tartom rossz dolognak a politikát. De ez is egy hivatás. Meg lehet tanulni, de jobb születni rá. És én nem születtem rá. Elég érettnek pedig még nem tartom magam.
Blogot írni azonban bárkinek lehet. És ebben sajnos benne van az is, hogy olyanoknak is, akiknek pedig nem kellene. Sokat olvasom a politikai blogokat. Természetesen nem csak a jobboldaliakat, de az ellenzékieket is. Elkeserítő a felhozatal, főleg (természetesen, ez a szubjektív véleményem) az ellenzéki blogok oldalán. Bibó híres mondata, miszerint "a demokrata az, aki nem fél", üres gondolattá alakult azáltal, hogy a baloldali, liberális oldal megmondóemberei, bár nem félnek, de hivatásból "rettegtetnek". És a legnagyobb baj nem az, hogy csak az aktuális kormánypártot, de annak szimpatizánsait is negatív színben tüntetik fel. Vezérelvűnek, jobbos birkáknak, megtévesztett embereknek mondanak minket. Minden egyes kormányzati megmozdulásra, de az utóbbi hetekben főleg Orbán Viktor beszédeire hivatkozva, az arcunkba nyomják a kérdéseket: Ezt akartátok? Ezt választottátok? Ezt támogatjátok? Nos, engedtessék meg, hogy egyszerűen válaszoljak: bár nem minden döntéssel kell egyetértenünk, amit a kormány, hoz, de igen, ezt választottuk és ezt támogatjuk! Ahogy a "humor ellenzéki műfaj", a politikában is, szégyellnivaló a kormányoldalra állni? Pedig hát, a mai ellenzékiek is kormányoldaliak voltak valaha. Ezt mintha el szeretnék "felejtetni". Talán a miniszterelnök oly sokszor citált mondata "a haza nem lehet ellenzékben" erről szól (és nem arról, hogy a választást ne fogadták volna el). A haza, mindig kormányon van. Csak más-más pártok képviselik.
A mai ellenzéki közírók karanténba zárják jobboldali véleményformálókat, szavazókat. Szerintük, aki ezt a kormányt támogatja nem lehet demokrata, köztársaságpárti, sőt, tulajdonképpen a diktatúra létrehozását segíti elő. Én ezt úgy élem meg, mint egyfajta intellektuális nácizmust. Mivel sokan nem így érezzük. Nem látjuk a diktatúra kiépülésének jelét. Látjuk egy erősebb államét, de a demokrácia nincs veszélyben. De a mi szavunk, mintha nem számítana.
Senkinek sem kell szégyellnie magát a párszimpátiájáért Magyarországon. Senkinek sem kell szégyellnie magát az elveiért, a véleményéért. A "demokraták" mégis ezt várják tőlem, jobboldali konzervatívtól. Mintha lennének egyenlőbbek az egyenlők között. Miért?
Ez a blog ezért is íródik. Mert nem hallgathatok. Mert én is demokrata vagyok.
