Bevezetés

Fél év (és még egy kicsinyke idő) telt el az országgyűlési választások óta. És mintha visszarepültünk volna 2010-be. Kicsiny különbség, hogy a "demokratikus ellenzéki" oldal kibővült a "nagyon civil és pártatlan, az elmúlt 25 évet egyben elutasító" új mozgalmakkal. De a szöveg ugyanaz: ORBÁNPATÁSDIKTÁTORELVESZEJTIAMÁRNEMISLÉTEZŐMAGYARKÖZTÁRSASÁGOT!!!!! 

Ennek a bejegyzésnek (és az ezt követőknek) nincs célja. De olvasva varánuszt, a piroslapokat vagy más hasonló ballibdemó blogot, nem érzem, hogy ezzel bűnt követnék el. Igazság szerint csak az elmúlt fél év történéseivel kapcsolatban felmerült gondolataimat szeretném megosztani. Első körben 2014 tavaszáról.

Tavaszi szél Fideszt áraszt

Bár alapvetően a baloldali liberális véleményformálók szeretik magukról elhitetni, hogy mind intellektusukban, mind erkölcsiségükben felette állnak a jobboldali "birkatömegnek", valahogy az április 6-i választások elemzésében, interpretációkban kitűnt, hogy nem csak hogy nem állnak feljebb, de sok esetben még lejjebb is helyezkednek el, mint az átlag.

Hosszan lehetne sorolni a néha nevetséges, néha ijesztő megnyilvánulásokat, amelyekkel megörvendeztettek minket az elmúlt fél évben. A választások után, indításképpen, akár Obersovszky Olga tanárnő, akár Havas tanár úr viselkedését idézzük fel, melyekre tekinthetünk a puzséri rácsodálkozással is ("Mi ez a fertelmes hiszti, Richárd?"). De legyünk gálánsak, és mondjuk, hogy motivációjuk még érthető, hiszen mindent megtettek maguk részéről a győzelemért, nap, mint nap arcukat vállalva dolgoztak a "rezsimcsökkentés" érdekében és erre nem, hogy megszorongatni nem sikerült a "diktatúrát", de ráadásul akkora pofont volt kénytelenek elszenvedni, ami még a nagy Classius Clay-t is kapitulációra késztette volna. Azonban, bár lehet mondani, hogy a "kiszolgálószemélyzet" minden politikai oldalon hasonlóképpen viselkedne, de legyünk őszinték, hogy ez  fokú őrület, ami rajtuk elhatalmasodott, azért még egy ufonauták által inzultált Pataki Attilának is becsületére vált volna (nem mellesleg ő, "csak egy celeb", nem pedig egy Pulitzer emlékdíjas riporter). Ugyanez a hozzáállás, kevésbé látványos előadásmódban, természetesen felfedezhető bármely balliberális sajtóorgánumban. A 168 Óra online például egy teljes szériát szentel az "értelmiségiek" nyöszörgésének...Bocsánat, az alapkoncepció nem a nyöszörgés, hanem: "Értelmiségiektől – íróktól, tudósoktól, alkotóktól, művészektől – kértünk véleményt a választás másnapján. Arra kerestük a választ: hogyan tovább? Milyen Magyarországot szavaztak meg a választók? Hol rontottuk el? Mit gondoljunk újra?" A válaszokban természetesen nagy arányban feltűnnek a szokásos balliberális toposzok a hazánkban uralkodó diktatúráról, félelemről, az ördög jelét magán hordozó Orbánról. Mindezek mellett sokszor megemlítésre kerül az ország választókorú lakosságának 85%-a, akik vagy nem szavaztak a Kormányváltókra, vagy el sem mentek szavazni. És itt a lényeg. Az összes hiszti és őrjöngés mögött ez a lényeg. Az ország 85%-ára (!!!) nem számíthatott a baloldali választási Mókus-őrs.

A legnagyobb baj, hogy erre nem voltak felkészülve. A "baloldali", "demokratikus" (nem véletlen a macskaköröm :) alternatív valóságban az emberek 90%-a 4 éve retteg otthon a körmét rágva, fél a fekete autó érkezésétől, nyugdíjától és minden pénzétől megfosztva várja a választás pillanatát, hiszen Bajnai is megmondta: "aki mégis fél, öltsön narancsszínű trikót, tegyen ki egy fideszes kitűzőt, vegyen magához narancsot, mosolyogjon rá a fideszes szavazatszámlálóra, majd menjen be a szavazófülkébe, jól húzza be a függönyt, ha akarja, a kezével takarja le a szavazólapot is, de arra figyeljen, hogy a 17-es lista mellé ikszeljen!". A maradék 10% pedig (bár számszakilag nehéz megmagyarázni a 2 millió embert akik konzekvensen a Fideszre szavaznak :) trafikmutyis, földmutyis, és ha nem mutyis, akkor minimum Orbán ikonképet tart az ága felett és ahhoz imádkozik.

Ergo: az emberek egyik fele retteg Orbántól, a másik imádja, ezért az utóbbival azért nem foglalkozunk, az előbbivel meg azért. Mert Orbán létezése mindent elintézett önmagában.

No, persze. A balliberális oldalnak jót tenne, ha megtanulná: ha minden cselekedetük központjában az Orbánnal való szembenállás leledzik (tehát nem az emberekért tesznek valamit, hanem csak valaki ellen), akkor ne csodálkozzanak, hogy Magyarországon politikailag az origót mindig is Orbán és a Fidesz fogja jelenteni.

Nem mennék most bele annak elemzésébe, hogy mit kellene másképp csinálni ellenzéki oldalon. Az biztos, hogy a wishul thinking nem segít ebben a helyzetben, de lelke rajta azoknak a balliberális sajtóorgánumoknak, politikusoknak, akik továbbra is ebben hisznek.

Ha az előretekintést ki is felejtik, igencsak furcsa számomra, hogy a két éve törvénybe iktatott választási rendszert most, a vereség után kezdik el csak igazán támadni. Istenem, hol van ez a baloldal az 1994-es "szakértő" kormányhoz képest...?! :)

Néhány demagóg megállapításukat azonban jó lenne helyretenni:

1. A Fidesz "saját képére formálta át" a választási körzeteket.

Egyetértek. Ráadásul az MDF, a MIÉP és az SZDSZ területi eloszlását sem vette figyelembe. :)

Komolyra fordítva a szót: a régi választókerületek között hatalmas különbségek voltak lélekszámban, így sérült az egyenlőség elve (kevesebbet ért egy csepeli szavazat, mint egy bajai), ezért olyan körzeteket kellett kijelölni, ahol kb. ugyanannyian szavazhatnak. Volt-e tudatos gerrymandering? Bizonyára. De ez nem demokráciaellenes dolog, nem mellesleg az elmúlt 2 évben az ellenzéknek kutya kötelessége lett volna erősíteni a pozícióit a billegő kerületekben. Megtették? Ha, nem, akkor ezért kár sírni...

2. A Fidesz a magyarság 25%-nak szavazatával nyert kétharmadot.

Egyetértek. Mint ahogy az MSZP-SZDSZ '94-ben az összes szavazat 33%-val (69%-os részvétel mellett, 49%-kal) szintén kétharmadot szerzett. Belemehetünk, hogy de a második forduló, de az akkori helyzet etc., ellenben ez nem változtat a tényen: azok számítanak, akik elmennek szavazni. Ha a ballib oldal kötelezővé szeretné tenni a választáson való részvételt, hajrá! Nyújtsák be a törvényjavaslatot, és menjenek 15% alá :) Ami mellesleg a mostani szavazatarányuk az összes választó tekintetében :)

3. A médiákban való megjelenést a Fidesz aránytalanul korlátozta, egyes médiákat kihasznált.

Ezzel most komolyan egyetértek, de csak a közmédia esetében. Nyilván nem helyes, de nem is a demokrácia végét jelzi (mint ahogy a 2002-2010 közötti időszakban sem jelezte azt, pedig a másik iráyba volt elfogult). Amúgy meg, nem közmédiát tekintve a baloldalt sem kell félteni.

DE: ne feledjük el, a Jobbiknak még annyi felülete sem volt, mint a hiszterobalnak, mégis majdnem ugyanazt az eredményt érték el. Ezen fontosabb lenne elgondolkozni.

4. A külföldi szavazókat jogtalanul különböztették meg.

A külföldi szavazókat jogosan különböztetik meg. Ha azok, akik külföldön dolgoznak, de rendelkeznek érvényes magyarországi lakcímmel szintén szavazhattak volna levélben, akkor nekik nagyobb szabadságuk lenne, mint azok, akik nem külföldön dolgoznak, de rendelkeznek magyarországi lakcímmel (mint minden itthon élő állampolgár). Ráadásul technikailag megkülönböztethetetlenek, olyan szempontból, hogy a választásokkor éppen hol tartózkodnak, így akár valaki itthonról is szavazhatott volna levélben. Nem mellesleg, levélben szavazni csak listára lehetett, így nem hiszem, hogy a Kőbányáról kivándorolt több százezer MSZP-s szavazó ez jó néven vette volna...

A kettős állampolgárok levélben szavazásának lehetősége felfogható amúgy a személyes biztonságuk garantálásának is, ismerve például szlovák hozzáállást az állampolgársághoz.

Lehetne még beszélni amúgy az átszavazók "legendájáról" (meglepő módon, a XIII. kerületben rengeteg átjelentkező volt, bár az egyetlen józan gondolkozású ellenzékiben sem merült fel, hogy mennyi albérletben élő egyetemista és munkás lakik ott) és egyéb nyalánkságokról, de minek. A lényeg, hogy a hatalmas pre-hiszti ellenére a szavazás demokratikus volt, visszaélések nem voltak kiemelkedő számban, és ezek aránya szépen megoszlott a különböző politikai pártok között. 

Na, de hiába volt az egyértelmű győzelem (és az ellenzéknek az egyértelmű vereség), ami utána jött minden képzeletet felülmúl. Folyt. köv.